Magyar
Újabb csillag Markó Iván fénysorán

Táncfilm a sikerdarabból

 

Márai egyik versében különösen fogalmaz: „Pechünkre emberek vagyunk most...Nehéz mesterség ez, ki kell tanúlni.” Aki komolyan veszi a kapott küldetést, annak valóban nehéz végigvergődni a köznapok útvesztőin, és megtalálni a fényre vezető hangokat. Az áradó teljesség öröme viszont mindent feledtet: a mélység keserű hullámait, a kínokra feszített szenvedést, az árulás emlékeit... Markó Iván is boldogan feledhet mindent. Boldogan, hisz töretlen fénysora újabb csillaggal gyarapodott: a napokban fejeződött be a József és testvérei című táncköltemény filmváltozatának forgatása.

 

- Rendkívüli szerencse, hogy olyan operatőr-rendezőre leltem, mint Kende János, aki új csodát varázsolt a táncdarabból. Három napig Budapesten forgattuk a belső, balett-termi jeleneteket. A külső ótestamentumi részek Gánton készültek. Valami csodálatos hely: vörös kő, homok, két pici tó. Mintha a Holt-tenger partján sétálgatna az ember. Elképesztő szép vidék. Kende János mindebből erőt sugárzó képeket, tökéletes bibliai hangulatot teremtett. A táncot a legnehezebb filmezni. Nincs beszéd, a mozgással lehet csak elmondani mindent. Mégpedig úgy, hogy ereje, szépsége „átjöjjön” a képekben. Ehhez hihetetlen tudás, érzékenység szükséges. Kende Jánosban mindkettő megtalálható.

Napi tizenhat órát dolgoztunk ötven fokos melegben. A tó melletti bányában kemény hőség volt. Különleges hőmérsékletű hely, hisz az éjszakai felvételek alatt pedig kilenc fokra hűlt le a levegő. A legnagyobb forróságtól a didergő hidegig. Mindenben volt részünk, de megérte, mert olyan mű született, ami engem végtelenül boldoggá tesz. Úgy érzem, amit megálmodtam, szerettem volna, az megvalósult, új életre kelt. Megérte minden, még az is, hogy öt órakor keltem és éjjel egykor feküdtem.... Kegyetlen munka volt, de megérte.

- Miként érzi magát a lelked egy ilyen felfokozott időszak után?

- Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megengedte, megadta azt az örömöt, hogy a József és testvéreiből film készülhetett. És ezáltal erőt adhatok másoknak is. Ezért nagyon hálás vagyok...

- Az nem lehet véletlen, hogy mindig megtalálod a munkához megfelelő embert...

- Ezek szükségszerű véletlenek. Küldi őket a jó Isten. Ezért is nagyon hálás vagyok neki. Nem tudok mást mondani.

- Másként „viselkedik” a történet filmen, mint színpadon?

- Bizonyos szempontból igen, mert Gánt, a csodálatos táj nagyon „beleszólt”. Valóság lett minden. Például olyan részek, mikor a testvérek - akik pásztorok voltak - a nyájjal felbukkannak a domboldalon. Vagy az én repülésem, amit valódi szárnyalássá varázsolt a kamera. Jákob lajtorjája is megjelenhet... Szóval nagyon sok a csodálatos vízió, a látvány. A cselekmény szempontjából is jót tesznek a filmes váltások. Ezekkel jócskán gazdagodott a színpadi mű.

- Másként kelt életre?

- A színházban a környezet, a világítás, a díszletek sajátos hangulatot teremtenek. A film viszont sokkal közelebb áll a valósághoz. Annak egy gyönyörűen megfogalmazott változata. Itt minden a valóságban történik, ami a színpadon „csak” szimbólum marad.

- Ez a mostani film nem előzmény nélküli művészi kirándulás, hiszen évekkel ezelőtt láthattuk például a „Siratófalak”-at...

- Igen, de a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert ez mostani sokkal hosszabb mű, sokkal régebbi. Ez a Biblia. Azért sem lehet egybevetni, mert itt egy olyan alkotótárssal dolgoztam együtt, aki a teljességet hozta ki a történetből és a látványból. A „József és testvérei”-t így valóban a XXI. század nyelvén fogalmazhattuk újra.

- Mit üzen ma, a XXI. század előszobájában József története?

- Emberséget. Bizodalmat abban, hogy ha gyengeségeink mellett jószándékunk, hitünk erős, akkor az igazság beteljesül. Még akkor is, ha azért nagyon megszenvedünk. Akkor is, ha tengernyi próbát kell kiállni. Akkor is, ha emiatt nagyon mélyre merülünk, de csak azért, hogy aztán még magasabban szányalhasson az ember. Mert az igazság előbb-utóbb győzedelmeskedik.

Kisalföld - Gülch Csaba