Markó Iván Kossuth-díjas koreográfus új balettje a Fesztivál Balett előadásában, egy csodás munka: titokzatos, sejtelmes és varázslatos.

A főhős szétválasztotta a Vörös-tengert, a sziklából vizet tudott fakasztani és negyven éven keresztül a rabszolgaságból kimenekített népét a Sínai-sivatagban megpróbálta megnevelni, ami természetesen nem sikerült neki, mert ez a Mindenható privilégiuma, illetve minden ember saját elhatározása, aki önmagát egy magasabb minőségbe, jobbá kívánja tenni. Az emberiség történetének egyik legnagyobb legendája, Mózes és népének története innen indult.

A balett elitista, az embernek megérteni a balettet sokszor rendkívül nehéz, de itt ez nem így van, szinte természetfeletti hangulatba kerülhetünk. Van amikor azt érezzük egy balett darabnál, hogy már elfáradt, a technikai menete elavult, de itt a cáfolat: egy több ezer éves történetben is lehet vitalitás, mozgás, hogy a kicsiktől a nagyokig mindenkit lekössön, és nem számít még az sem, ha nem egy nyelvet beszélünk.

A darab erős érzelmeket vált ki, érezhető a feszültség a zsidók és fáraó között, a terror, és mégis van benne gyengédség, amely átjárja és átalakítja az emberi lelkeket.
Lehet bármi ami jobban előidézi ezt, mint a balett? Szerintem nem.

Forrás: www.antropos.hu